Ezzel együtt persze dicséret illeti a Barcelonát, mert nem futballozott rosszul a Ciutat de Valenciában, s tudott élni a lehetőségeivel, ami nem volt mindig így. Az egész találkozóra igaz volt, hogy Xaviéknak nem kellett különösen nagy erőfeszítéseket tennie a helyzetek kidolgozásáért, védekezésben pedig ennél még kevesebb is elég volt a stabilitáshoz. Ennek megfelelően utolsó leheletükig nem küzdöttek a játékosok, de a középpályások állandó mozgásának, s az ebből adódó több területnek meg lett az eredménye: folyamatos játék, s a szélek használata. Ám mindez még tán nem is lett volna elég, ha a Levante jobban védekezik, csakhogy a hazai piros-kékek elemi hibák sorozatát követték el, különösen a helyezkedés terén, bár a problémák általában a középpályás védekezésnél kezdődtek.

A túl nagy lendülettel nem kezdő Barca számára az első nagy helyzet rögtön gólt eredményezett: a 17. percben egy szögletet követően Xavi fejelte Messihez a labdát a jobb oldalra, az argentin látványos lövését még védte Storari kapus, a kipattanó labda azonban éppen Henry elé esett, aki az üres kapuba gurított. 0-1! Ez a gól már némileg levette a terhet a francia csatár válláról, aki eddig minden létező helyzetet el tudott rontani, ám a 24. percben Messi fantasztikus kiugratását imponáló magabiztossággal helyezte el a hosszú alsó sarokba, így már kétgólos volt.

Ez a stabilabb vezetés még nőhetett volna a félidő további szakaszában, ha a játékvezető és asszisztensei jobban ítélik meg a lesállásokat, mellyel egyébként az egész találkozó folyamán gondjaik voltak a Barcelona kárára.

A szünetben Gabi Milito helyére beállt Carles Puyol, ebben az idényben tehát először kapott játéklehetőséget a hosszú térdsérüléséből felgyógyult kapitány. A második játékrészben gyorsan szertefoszlottak a Levante maradék reményei, mivel Henry és Messi hamar megduplázta a különbséget. A 49. percben egy Messi felé tartó mélységi indítás megpattant egy védő lábán, így viszont Henry ugorhatott ki egyedül a baloldalon, s miután egészen a kapu közelébe ért, higgadtan a rövid sarokba lőtt. Mesterhármas, ráadásul rögtön a klasszikus fajtából, Henry tehát megtörte a gólínségét, mely eleddig jellemző volt rá.

Ezen a gólon sem kesereghetett sokáig a Levante védelem, mert az ismét jól játszó Messi két perccel később alaposan megalázta Bruno Cirillót, akit szinte helyből indulva került meg a tizenhatoson belül, majd csodás mozdulattal talált a hosszú sarokba. 0-4!

Ezzel a góllal tulajdonképpen befejeződött a meccs lényegi része, a Barcelona visszavett az iramból, s fölöslegesen nem fogyasztotta az erejét a jövő keddi BL találkozó előtt egy igen gyenge Levante ellen. A hazaiaknak csak a szépítés sikerült, a 71. percben Puyol harcolt Geijóval a tizenhatoson belül, s a játékvezető véleményes módon büntetőt ítélt a párharc után, melyből Viqueira a bal sarokba lőtt. 1-4!

A hátralevő időben még kicsit nagyobb koncentrációval lőhetett volna gólokat a Barcelona, akár Henry, akár Giovani vagy Deco révén, ez nem sikerült, csalódottságra így sem volt oka a vendégeknek. Az egyetlen szívfájdalmuk Touré Yaya sérülése lehetett, mert az elefántcsontparti „romboló" az utolsó percekben a jelek szerint combizom sérülést szenvedett, s már szinte biztos, hogy nem léphet pályára kedden a Stuttgart ellen.

A mérkőzés legjobbja (a FociKings és az Eurobarca értékelése szerint): Thierry Henry

Első alkalommal kerülhetett be Henry a legjobbaknak járó rovatba, ám most valóban rászolgált az elismerésre. Több meccsnyi gólínséget követően szombaton fölszabadult a francia, s klasszikus mesterhármast szerzett, ami ritkán sikerült egy játékosnak ilyen gyorsan az új csapatában.