Hiányzók persze voltak, ám botorság lenne azt hinni, csak Leo Messi és Samuel Eto'o hiánya okozta a bajokat, melyek minden bizonnyal sokkal mélyebbről erednek. A Barcelona kezdőcsapatában Frank Rijkaard több várt és nem várt cserét eszközölt, nem kezdett Xavi, ellenben játszott Iniesta és Deco, a támadósorba Giovani került a hiányzó Messi helyett, a védelemben pedig Milito és Thuram volt kezdő.

Akárkik játszottak azonban, az összkép pontosan olyan rossz volt, mint a korábbi esetekben idegen pályán. A Barcelonából egyedül Andrés Iniestát lehetett kiemelni, aki a rendkívül kemény középpályás csatában is tudott váratlan megoldásokat bemutatni, valamint megpróbált gólhelyzeteket teremteni. Ezt kétszer sikerült kiviteleznie, egyszer Giovanit, egyszer Decót hozta helyzetbe, ám Ricardo mindkétszer védeni tudott. Az ellenfél szintén kétszer aspirált gólszerzésre, a meccs elején Flaño fejese okozott veszélyt Valdés kapujánál, majd jóval később Portillo használta ki Thuram megingását, s nagy helyzetből lőtt hajszállal mellé.

A második félidő elején úgy tűnt, változhat a játék képe, mert a Barcelona több támadást vezetett lendületből, de gólhelyzetekig ekkor is csak ritkán jutott. A játékrész elején ismét Iniesta volt kiszolgáló szerepben, mikor hosszan indította Henryt, aki labdalevételre készült a tizenhatosnál, de végül egy ügyetlen mozdulattal a kapu felé tessékelte a labdát. A váratlan „lövés" nagyon meglepte Ricardót, s a labda csak kevéssel kerülte el a bal sarkot. Ez is mutatja azonban, hogy nem úgy sikerültek a támadások, ahogyan a katalán játékosok akarták, nem volt meglepetés, hogy Rijkaard hamarosan cserélt.

A változtatások ellenben meglehetősen nehezen érthetők voltak, mivel Zambrotta és Ronaldinho helyére Oleguer és Xavi állt be. Kétségtelen, egyik távozó sem játszott jól, ám a beállt kettős kevéssé lendíthette volna fel a szegényes támadójátékot. A cseréhez tartozott ráadásul még az a negatívum is, hogy az addigi legjobb Iniesta kikerült a pálya szélére, ahol viszont nem tudott annyit segíteni már a csapatnak.

A teljes tanácstalanságot látva Rijkaard végül Bojan Krkic-nek is lehetőséget adott szűk negyedórával a vége előtt Giovani helyén, mely nem volt rossz húzás a hollandtól, mivel a 17 éves „kisember" frissen, tele energiával dolgozott a neki jutó kevés időben. Bojan előtt adódott a meccs utolsó helyzete is, melyet nehéz helyzetből egy lehetetlen, ám varázslatos csellel próbált megoldani, majdnem sikerült neki...

Maradt tehát a 0-0, mely elég arra, hogy ismét megkonduljanak a vészharangok, aligha ok nélkül. Sok tehetség szorult a játékosokba, de csak kevés jutott el a nézőkhöz, s mivel ez nem az első eset erre idegen pályán, aligha lehet véletlenről beszélni.