A Barcelona vereségébe számos tényező belejátszott, így lehet említeni, hogy a katalánok alig tudtak készülni meccsre, míg az ellenfél már jó ideje koncentrálhatott a rangadóra, hiszen nincs annyi válogatott játékosa. A frissesség hiánya ismét tetten érhető volt a Barcánál, de most nem elsősorban és csak a támadósorra vonatkozóan, hanem a védekezésben is. Ezt bizonyítja, hogy a Barcelona védői szokásuktól eltérő módon nagyon sokat szabálytalankodtak, s két tizenegyest is összehoztak, még ha ebben volt szerepe Mejuto González bírónak is.

A mérkőzés előtt is akadtak gondjai Frank Rijkaardnak, hiszen nem számíthatott Ronadinhóra, Touréra, Márquezre, Zambrottára, nem is beszélve a régóta sérült Eto'óról és Edmílsonról. A kezdőcsapatban így volt egy nagy újdonság, mégpedig Bojan Krkics jelenléte. A 17 éves katalán támadó életében először lépett pályára kezdőként a Barcelonában, és máris meghálálta a bizalmat...

A Villarreal ellenben kiválóan kezdett, már a második percben megszerezte a vezetést, és már ennél az akciónál is észrevehető volt a katalán védők indiszponáltsága. Cazorla kényszerítőzött Guille Francóval, aki sarokkal tette vissza a labdát a társának, ő pedig keresztbe el tudta lőni a labdát Valdés mellett. Szépségdíjas gól, 1-0!

A második találatra sem kellett sokat várni, ebben azonban része volt Mejuto Gonzáleznek is. Abidal csatázott a büntetőterületen belül Pirésszel a 13. percben, hátulról eltalálta a labdát, ám a mérkőzésvezető megítélése szerint először honfitársa lábát tarolta le. Az ítélet egy tizenegyes, amit Senna be is lőtt Valdés kapujába. A Barcelona ekkor még tudott váltani, többet birtokolta a labdát, föltámadt a Deco, Xavi, Iniesta középpályássor, és Leo Messi a vállára vette a támadások vezetését.

A 24. percben éppen Messi indított mélységből Bojan felé, az ifjú titán kilépett a védők mögött, és a kapussal szemben rendkívül higgadt volt, egészen a kapufa belső tövére helyezte a labdát. Ezzel pedig a Barcelona történetének legfiatalabb gólszerzőjévé tette magát hivatalos mérkőzésen, éppen a neki passzoló Messi csúcsát felülmúlva. Más kérdés, hogy túlságosan sokáig nem örülhetett ennek a megtisztelő címnek, mert tíz perccel később újfent tizenegyest kapott a Villarreal. A vendégek védelme ugyanis ekkor is elaludt, Pirés előbb Puyolon, majd Militón hámozta át magát, s az argentin a tizenhatos határánál próbálta szerelni őt. A szabálytalanság ténye vitathatatlan, ám az eset könnyen lehet, hogy a büntetőterületen kívül történt. Ezzel együtt a Barcelona nem járt kifejezetten rosszul a tizenegyessel sem, mert Militót akár ki is állíthatta a volna Mejuto González, hiszen utolsó emberként állította meg Pirést. Senna ezt a büntetőt is a hálóba lőtte, morálisan is visszavetve ezzel az akkor igyekvő Barcát.

A további hatvan perc már tulajdonképpen hasztalan volt, a fáradtság szemmel látható volt a Barcelona játékosain, akik néhány helyzetet kidolgoztak a második félidőben, de nem volt reális esélyük arra, hogy a jól védekező sárga mezesek ellen fordítsanak. A második félidő előtt Rijkaaard ugyan kockáztatott, átállt háromvédős szisztémára, Oleguer helyett ugyanis behozta Giovanit, ám jelentős változást ez már nem eredményezett.

A problémák ráadásul csak tovább szaporodtak, mivel a 72. percben Deco combhajlító izom szakadást szenvedett, melynek becsült rehabilitációs ideje egy hónap. Helyére Gudjohnsen állt, aki statisztaszerepből könnyen kezdő is lehet már majd Glasgowban, hiszen már csak két középpályása maradt Frank Rijkaardnak egészségesen, Xavi és Iniesta.

Végül maradt a 3-1, jogos a Villarreal sikere, mely sokkal frissebb, határozottabb volt ezen az estén, a Barcelona pedig nem tudott folyamatosan jól, erőteljesen játszani.